Idén 7. alkalommal látogattunk el az egyik fővárosi gyermekotthon lakóihoz. Az idei rendhagyó ünneplésre sikeredett, ugyanis a Mikulás –aki már többször járt az otthonban- az utolsó pillanatban nagyon megbetegedett, így legnagyobb bánatára ő biztosan nem tudta volna köszönteni az izgatott gyerekeket. De egy gyermek sem maradhat Mikulás nélkül, ezért kérdés sem volt, hogy nagy örömmel a Mikulás felesége, Mikulásné igyekezett pótolni a várva várt nagyszakállút. A kis lakóknak ugyan elsőre furcsa volt, hogy Mikulásnénak semmiféle szakálla nincs, de mielőbbi gyors gyógyulást kívántak az otthonában betegeskedő Télapónak, aztán közösen énekeltek Mikulásnéval, és egy jót játszottak azokkal az ajándékokkal, amiket természetesen idén is elküldött nekik a Mikulás. Hiszen itt minden gyermek ebben az évben is jó volt! Ahogyan az otthonban dolgozók, akik lelkiismeretesen, a legnagyobb szeretetben végzik nap mint nap áldozatos munkájukat.
Nekünk kincset érnek ezek a napok! Hatalmas öröm és boldogság, hogy minden évben elmehetünk az otthon lakóihoz és az őket szeretettel gondozókhoz!